Gondolat

Valahol távol, mindig van egy én.

Rágondolok, s ha alszom, csak róla álmodom.

Tudom lépéseit, mindig mit fog tenni,

Látok a szemével, érzek a kezével.

Mikor megfogja a hideg oszlopot,

ráborul, és ő is rám gondol.

Ő is érzi mikor fejem sajog,

Tudja, mikor miért sírok.

Tudja ha valaminek örülök,

Érzi, ha épp menekülök.

Ő az én oldalam,

Az kivel álmomba karolva járhatok,

Kivel, mindig mindent szóról, szóra megosztok.