Suli

Ohh ez az érzés, hogy járhatok,

Mint egy tüzes égő fájdalom.

Örömöt lelni benne is lehet,

De egy dolgozat témája, sose legyen.

Erről szinte csak rosszat lehet írni,

Mikor télen a hidegben, ki kell lépni.

Az ujjaid hegyei, szinte már kéken izzanak,

Ez az égető fájdalom, pont mint az iskola.

A csengő csörgése, minden diákot riogat,

,,Itt a teszt írás ideje”

Ez a tanár mondata.

A naplót lapozza, s ha a nevedhez ér,

Te kezeid morzsolod, mind egy kisegér.

Ha a válaszod rossz, és a társaid nevetnek,

Hangos szóval, mégse üvölthetsz.

A jegyedet természetesen így is megkapod,

Haladékot a tanárodtól, soha ki nem nyalod.

A nap végén, elmondani, el kéne,

De könnyes szemmel, mégse éghetsz.

Erre jó megoldás egyet kamuzni,

Talán a jegyet, örök homály fedi.